Skip to main content
hello , ez itt a béta-teszt fázis
Gangini univerzum
Gangini jövő – Tudomány és technológia sorozat #001 epizód

Szép új világ? – A tributalizmus sötét oldalai

A cenzúra elmélete és gyakorlata

A hatalom nem is csinál titkot abból, hogy mindent és mindenkit megfigyelnek. No de hogyan?

A Gangini univerzumban látszólag tökéletes, vagy azt megközelítő állapotok uralkodnak – de akkor mégis mi szükség van arra, hogy korlátozzák a kommunikáció szabadságát? Mit érez ebből az átlagember, és mik a rendszer legsúlyosabb hiányosságai?

A felszínes szemlélődő számára úgy tűnhet, hogy a 22. században az emberiség maga mögött hagyta minden gondját és baját. Ha úgy tetszik, fajunk megtalálta a társadalomtudományok Szent Grálját: egy megvalósítható, működőképes utópiát. Tagadhatatlan, hogy ezt a vélekedést számos, nehezen megcáfolható érv támasztja alá: az Egyesült Föld nem csupán békét, hanem tisztes megélhetést, valamint alanyi jogon járó javakat kínál a lakosságnak. Ingyenes lakhatás, munka nélkül is járó, tisztességes, luxuscikkeket is tartalmazó ellátmány, megannyi kikapcsolódási lehetőség: akkor is csábítóan hangoznának, ha egy kurta szó sem esne a ganginikről. A leghálátlanabb feladatokat zokszó nélkül elvégző, kiképzéstől függően jóformán kis túlzással mindenre használható génszolgák leveszik a terheket parancsolóik válláról – akik így kedvükre foglalkozhatnak azzal, amivel csak akarnak.

Ugyanakkor, miként azt a bölcsek már évezredekkel korábban megállapították, nincsen rózsa tövis nélkül – azaz ha egy kicsit a kulisszák mögé nézünk, ráébredhetünk, hogy ebben a világban is jócskán akadnak a demokráciával bajosan összeegyeztethető intézkedések. Ezek közül a legszélesebb, a hétköznapokat is érintő, a mai szemmel nézve meghökkentő, még a keményvonalas autokráciák vagy nyílt diktatúrák legmerészebb álmain is túltevő, rafinált cenzúrarendszer. A közbeszéd formálásához elengedhetetlen szabad és kötöttségek nélküli információáramlás ugyanis a múlté. Persze, az illetékesek igyekeztek biztosítani, hogy ezt az átlagpolgár ne egy elnyomó rezsim hagymázas idegbajaként vagy szükséges rosszként élje meg, hanem amennyiben mód van rá, fel se merüljön benne, hogy egy efféle korlátozás méltatlan egy fejlett civilizációhoz.

A rendszer alapját egy automata és félautomata algoritmusokkal operáló mesterséges intelligencia jelenti. Ez azonban távolról sem mindenható. Emellett, ahogy az józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető, a totális megfigyelés éppen annyira értelmetlen, mint amennyire erőforrás-igényes volna. Éppen ezért két fő megközelítés létezik. Az első az úgynevezett közéleti cenzúra: ennek lényege – miként az könnyedén kitalálható – az, hogy a technika a polgárok egymás közötti diskurzusait szűrje, és ha kell, akkor közbeavatkozzon. Megjegyzendő azonban, hogy a metódus alapjait a legkülönfélébb területek professzorai fektették le, összhangban az alkotmánnyal, így észszerű kereteken belül rugalmas. A tíz főnél kisebb csoportokat például normális esetben nem figyeli a rendszer – ennek hála, a már a rómaiak által is piedesztálra emelt ius murmurandi, vagyis a mormogás joga nem tűnt el nyom nélkül a süllyesztőben. Efölött viszont kontextus- és helyzetfüggő a reagálás – de megjegyzendő, hogy a cél a tributalizmus szellemiségéhez illeszkedve a reális keretek közötti ügymenet kifogástalan fenntartása. Ebből adódóan egy posztironikusan rendszerellenes, pikírt-pökhendi komment nem jelenti azt, hogy a hatóságok vegzálni kezdik a gunyoros fórumozót. Ahogy a magánéletbeli túlkapások is vajmi ritkán érik el az ingerküszöböt.

A másik irányvonal a jogosultsági szűrés – ez főleg arra vonatkozik, hogy ki mihez is férhet hozzá az elsődleges forrásnak számító Triumpedia információi közül. Itt a bölcs belátás és az államérdek sajátos kettőse a mérvadó: a kutakodók jellemzően nem panaszkodhatnak, mert ha nem bombarecepteket vagy hétpecsétes titkokat kutatnak, kielégíthetik a kíváncsiságukat. Ám nem éppen elegáns, ellenben hatékony trükként az adatok helytállóak, de lebutítottak, egyszerűsítettek és nem bontják ki az igazság minden szeletét. Emellett a megbízhatóbb vagy fontosabb kategóriába sorolt személyek legfeljebb szóban oszthatják meg a maguk klasszisokkal pontosabb tudását az alacsonyabb szinten állókkal – már ha hajlandóak kockáztatni.

A személyi szerver igazi ritkaság és kevesek számára engedélyezett adattároló

Persze semmi sem tökéletes: az erőteljes kódolás mellett publikus csatornákat használó, sötét hálózatként emlegetett, informális-széttagolt rendszer él és virul. Igaz, ennek a rossz nyelvek szerint az az oka, hogy a titkosszolgálatok könnyebben fel tudják ültetni a balekokat. Hogy ez így van-e, arra kevesen látnak rá, de ettől a tény még tény marad: a 22. századi Gangini univerzumban a mai értelemben vett információs szabadság ismeretlen.

Biztosan te is elgondolkodtál már azon, hogy lehet-e cenzúra nélkül élni. Mit gondolsz, képes lesz az emberiség ezt valaha megoldani?