Skip to main content
hello , ez itt a béta-teszt fázis
Paravis univerzum

Dimenzión túl – A fizikai valóság

A Paravis univerzum törvényszerűségei és érdekességei

Ijesztett már meg hihetetlen elmélet valóságtartalmának a lehetősége? Érezted már előző életeid nyomasztó maradványérzeteit? Mit tennél, ha nem lennél képes megkülönböztetni a valóságot a hallucinációidtól?

Kattints a képre a teljes méretű kép megtekintéséhez

A Paravis történetei a Földön, pontosabban egy alternatív földi valóságban játszódnak, ahol léteznek paranormális erők. Ezen erők magyarázatot adnak hiedelmekre, babonákra és legendákra, titkos szervezetek céljaira és sok-sok „csodára”, amiket a tudomány érzékcsalódásnak, elmebajnak, vagy lehetetlenségnek tart. A Paravis történetei nem annyira hátborzongatóak, mint H. P. Lovecraft munkái, de ugyanúgy sebezhető, sérülékeny átlagemberekről szólnak. A világ hősei azonban nincsenek egyedül, és ha az őrület felé tartanak is, olyan örömökre lelnek, amelyek új értelmet adnak életüknek, és rövid időre kivételesnek érezhetik magukat.

1 – A tudomány állása

Univerzumunk természetét egyre jobban ismerjük. A XX. században megfejtettük számtalan titkát, felfedeztünk olyan új tényezőket, amelyek új elméletek kidolgozását igényelték, s fel kellett hagynunk a kiszámítható világegyetem képzetével. Az egyenletekbe statisztikai elemek és eloszlások kerültek, amelyek matematikája meghaladja az ember felfogóképességét.

Napjainkban a népszerű természettudományos csatornák folyvást sugároznak a sötét anyagról, a sötét energiáról, a Higgs-bozonról, az isteni részecskéről. Szemléletesen vetítik elénk az anyag, az antianyag, a sötét anyag együttélését, a fekete lyukak mohón duzzadó és önpusztító folyamatait. A sötét anyag valódi természetét azonban nem ismertük ki, jószerivel semmit sem tudunk róla. Gravitációs hatása érzékelhető, de a látható világegyetemmel más kapcsolatot nem alakít ki. Modellezés során meghatároztuk, hogy univerzumunk mintegy negyedét alkotja, szemben a megfigyelhető anyaggal, amely csupán a huszadát teszi ki a világmindenségnek. Ez a kettő, gravitációs vonzásuk következtében kéz a kézben jár, galaxisokba, csillagrendszerekbe tömörülve. A világegyetem megmaradt részét a sötét energia tölti ki, amely a galaxisok közötti térben követel magának egyre nagyobb helyet, és taszítja egymástól mind messzebbre a galaxisokat. Elméletek ezek, de álom is lehetne az egész, vagy nevetséges ábránd – azokhoz hasonlóan, mint amikben már létezésének kezdete óta hitt az ember.

Ennyi lenne mindössze a tudásunk?

Korántsem. Bár az emberi elme nem képes felfogni ennél többet, alapos számítások és modellek segítségével döcögve halad előre az univerzum megértése felé, mégis kezdetektől fogva ráérez a világmindenség erőire. Ősi hiedelmeink, praktikáink, babonáink, a megmagyarázhatatlan jelenségek, isteneink és azok mítoszai mind égiekről, háborúságokról, fenyegetésekről szólnak. De ki ellen hadakozunk hát? Honnan az érzet? A tudás? Miért hiszünk oly makacsul lelkünk és szellemünk létezésében? Honnan erednek a sugallatok, a képzetek?

Titkos műegyetemi részecskegyorsító – vigoritális energiával kapcsolatos vizsgálatokra

A válasz maga a valóság, a valóság szerkezete, amelynek törvényei erősebbek az ismert természeti törvényeknél, mert az anyagi világ törvényeit egy nagyobb rendszerbe helyezik. A világmindenség hármas szerkezete valós. Kulcsa az energiának az a csoportja, amelyet a tudomány is megtalált. Megfigyelhető anyag, sötét anyag és sötét energia.

A galaxisok közötti űr a sötét energia, azaz a lelkek gyűjtőhelye. Itt formálódnak, alakulnak, fejlődnek és tapogatóznak mindkét anyagi világ felé, hogy megismerjék azokat, hogy érzékeljék és magukhoz öleljék az anyagot, amely egyre távolodik tőlük. Ez az elérhetetlen iránti vágy lelkünk örök mozgatórugója, mohóságunk, félelmeink nemzője.

Az anyag és a sötét anyag két, egymás mellett létező anyagi világ, divatos elnevezéssel élve sík vagy dimenzió – egyre megy. Ez a két dimenzió egészen hasonló, megvannak a maguk fizikai törvényei, atomi, mikroszkopikus természetük. A sötét dimenzióban ugyanúgy sötét alkotórészekből épül fel a sötét anyag, ahogyan nálunk. A két világ azonban csupán vonzza egymást, más hatással nincs egyik a másikra. A másik dimenzió anyagi eszközökkel kitapinthatatlan, érzékelhetetlen. A lélek mindkét anyagi világot behálózza, így a lélekkel rendelkező teremtmények érzékelésének nem szab határt a dimenziók közötti fal.

2 – Triplex szakértelem

A paranormális ismeretek a tudomány mellett mindig is az emberiség tudásának részét képezték. A tudomány fejlődésével a paranormális, megmagyarázhatatlan jelenségek száma csökkent ugyan, de nem szűnt meg. A tudományos megismerés során alkalmazott eszközök nem álltak rendelkezésre az anyagi síkon túlra mutató jelenségek világában. A kísérletezés, a mérések fogalma itt egészen mást jelent. A tudományosan nem megmagyarázható jelenségekkel foglalkozó „tudományok” közkeletű elnevezése mellett van egy ősibb, mélyebb tartalmú szó is ezen ismeretekre és törekvésekre: transzdiszciplína.

Az univerzum hármas természetét, amelyet az anyag, a sötét anyag és a sötét energia hármasa alkot, nevezik a beavatottak Triplexnek. Ez a fajta elnevezés azoktól az ismerőktől származik, akik a tudományokban is jeleskedtek, és a megismerés, a racionalitás vezette őket, nem a hit és a megérzések. A történelem során számtalan rend és szervezet foglalkozott a transzdiszciplínákkal, amelynek során kialakították saját fogalmi rendszerüket, hitüket, hiedelemvilágukat, gyakran világvallásokat alapozva a transzdiszciplináris jelenségekre. A Szentháromság közismert jelképéből például könnyen beazonosíthatók a Triplex részei.

A Triplex három összetevője a Mentis (lélek), a Realis (valóság) és az Infinis (örökkévalóság). Az elnevezések a mi világunk szemszögéből nézve nagyon is találóak. Az alábbiakban bemutatom, miért. A Mentis mint sötét energia, a Realis mint megfigyelhető anyag, az Infinis pedig mint sötét anyag lehet ismerős a modern tudományok nevezéktanából.

A tudomány a Realison belüli viszonyokkal foglalkozik. A modern tudomány vívmánya, hogy kapcsolatot talált a Triplex elemei között, mégpedig a gravitációs erőket mint közös nevezőt, mint összekötő kapcsot. A transzdiszciplína azonban ismeri a tudomány számára láthatatlan összekötő elemet is, a vigoritást. Ez a tudomány által mérhetetlen, az univerzum Triplexét összetartó habarcs, sokak szerint a lélek, az akarat, vagy éppen a teremtő szándék kisugárzása. Más terminológiákban vitalitásnak hívják, de ez az elnevezés a bevatottak szerint félrevezető lehet.

A művészek által barátságosnak gondolt átjáró – hatalmas tévedés

3 – Mentis, a lelkek gyűjtőhelye

A Mentist a lelkek alkotják, amelyek a vigoritális energia segítségével kötődnek a realisi vagy infinisi anyagi testekhez. A kötődés szabályai igen egyszerűek, a Mentist alkotó lelkek vágyaival, igényeivel egyeznek. A lélek alapvető szükségletei a cselekvési szabadság és az érzékelés vágya. Mindaddig, amíg e feltételek biztosítva vannak, a lélek nem hagyja el testi hordozóját. A lélek mentisi állapota nélkülözi mind az érzékelést, mind a cselekvési szabadságot, a lelkek csak egymást érzékelik, az univerzum többi része rejtve marad előttük. A tapasztaltabb lelkek képzeletében ott a világegyetem lenyomata, a benne rejlő lehetőségek és szépségek tárháza. Erre a tapasztalatra akkor tesznek szert, amikor anyagi testekhez kötődnek. A lelkek száma azonban sokkal nagyobb, mint a lehetséges hordozók száma. Kiváltképpen a nagyobb szabadsággal és jobb érzékszervekkel rendelkező testekért nagy a verseny, amelynek során saját vigoritális energiájukat áldozzák fel a lelkek, míg a győztes ki nem alakítja kötődését. Ritka eset, de előfordul, hogy több lélek költözik egyszerre az adott testbe, ami aztán számtalan nehézséggel jár számukra. Gyakoribb eset, amikor egy rosszindulatú lélek fúrja be magát egy másik lélek mellé, és uralmat nem keresve csak zavarja a lélek munkáját, rombolja vigoritális energiáját.

A test képességeit a lélek nem tudja befolyásolni. Kénytelen az adott test ismereteit és fizikai jellemzőit használni, tapasztalatait nem képes tudatosan előhívni. Számos módszer áll rendelkezésre a lélek képességeinek időleges kiaknázására éppúgy, mint a vigoritális energiák különleges hasznosítására. A lélek sokkal inkább az élőlény jelleméért, akaratáért felel, amely erősen keveredik a fizikai test biológiai ösztöneivel. A lélek és a test kapcsolata akkor szakad meg, ha a fizikai test visszavonhatatlanul elveszíti cselekvő- és érzékelőképességét. Kivételként néha előfordul, hogy a lélek már a pusztulás ígéretétől távozik, és magára hagyja a testet, amelybe ilyen esetben egy élősdi lélek azonnal beköltözhet. Máskor pedig nem lesz képes elhagyni a testet, dacára annak, hogy megszűntek képességei. A lélek és a test kapcsolatát nagyban befolyásolják az ember élete során kialakult kapcsolatai, élettörténete.

4 – Realis, az általunk ismert világ

A Realisban élők szemszögéből nézve a Realis az a hely, ahol beteljesíthetik vágyaikat, lelkükből fakadó ösztöneiket, hogy visszatérve a Mentisbe, hosszú időn át sóvárogjanak újra a létezés után. Az Infinis azonban az örök életet, a vágyak vég nélküli kielégítését kínálja. Realisi test az infinisi valóságba lépve kiemelkedően erőssé és gyakorlatilag halhatatlanná válik, képességei „emberfelettivé” válnak. A földi kultúrák a mai napig megőrizték a teremtés utáni állapot nyomait, amikor a ma realisinak ismert élők még mind az Infinisben, a paradicsomban éltek. A mohóság azonban olyan mértékben zavarta meg a vigoritális energiák áramlását, hogy annak folyama átfordult a dimenziók között. A realisi testek így a Realison maradnak, az infinisiek pedig az Infinisen. Az Infinisen létezők számára természetesen fordított a helyzet: nekik a földi élet kínál örökkévalóságot és kívánatos hatalmat.

A Realis és az Infinis közötti zárt kapcsolat a vigoritális energiák zavarából ered. Ezen energiák megszokottól eltérő áramlásait nevezzük Paravis-jelenségeknek. A Paravis-jelenségek többsége nem éri el azt a szintet, hogy akár egy-, akár kétirányú átjáró nyíljon a dimenziók között. A dimenziók közötti átjáró nyílását szokás dimenzióhajlításnak nevezni, ami azonban nem túl szemléletes elnevezése a történéseknek.

A Paravis-jelenségek minden esetben megzavarják a környezetükben található vigoritális kapcsolatokat; e szakadások és zavarok ellen az élők elméje hallucinációkkal védekezik, így törekszik épsége megőrzésére. A vigoritális energiák érzékelése igen megterhelő a tudat számára, kiváltképp akkor, ha a Realis valóságát egyedüliként fogadja el. A sokkhatás biofizikai elváltozáshoz, halálhoz vezethet.

Az ilyenkor fellépő hallucinációk nagyban különböznek a biofizikai hallucinációktól, amelyek belülről fakadnak. A Paravis-hallucinációk oka külső, a vigoritális rendellenességek érzékeléséből ered. Az ilyen képzetek a hallucinációban szereplők számára azonosak.

A tudat így három összetevőből állítja össze a maga valóságát. Az első, központi eleme az érzékelésből fakad. A második eleme az intuíció, a képzelet szüleménye. A harmadik pedig a Paravis-jelenségek érzékelésének következménye, a hallucinációk. A tudomány, a racionalitás megrögzött követői az utóbbi kettőt egynek gondolják. A határok gyakran elmosódnak – összezavarják, megtévesztik a tudatot –, míg más esetekben olyan élesek, hogy a különböző hatások megkülönböztethetők.

Létezik hát lélekvándorlás, megtisztulás, menny és pokol, valamint számtalan, lélekkel kapcsolatos, misztikus jelenség, de nem a hiedelmek és vallások által megszépített mivoltukban. A lelkek valójában sokkal inkább egy falkához hasonlatosak, ahol hatalmas a harc mindenért, a legkívánatosabb falatok pedig a legerősebbek kiváltságai.

Miért van az, hogy minél több a válaszunk, annál több nyugtalanító kérdés lebeg a fejünk felett? A tudósok miért tagadják olyan nagy hévvel a természetfeletti erőket? Miért nincs egzakt válaszunk arra, hogy mi volt az életünk előtt, és mi vár ránk a halálon túl? Válaszolj a kérdésekre, és máris egy lépéssel közelebb kerültél az őrülethez! Üdvözlünk a Paravis univerzumában!