Skip to main content
hello , ez itt a béta-teszt fázis
Kozmikus Levéltár rovat
Ilfreso Matuta – Sicardiai reggeli kávé sorozat #001 epizód

A Tízváros összes szigetét meghódító sicardiai szokás

Ilfreso Matuta – az ártó istenek ellen vívott harc, az ellenállás és a győzelem jelképe

A sicardiai reggeli kávé elfogyasztásának szokása, az Ilfreso Matuta nagyon összetett jelentéstartalommal bíró fogalommá vált Tízváros ezeréves történelme során. Ha hódolni akarsz ennek az össznépi hagyománynak, akkor tölts ki magadnak egy forró italt ébredés után, méghozzá egy erre szolgáló, egyedi küllemű arany-fekete csészébe. Vegyél magadhoz egy rövid olvasnivalót, és tanulj meg belőle valami új dolgot. Mire az italod kihűl, gazdagabb és bölcsebb leszel, s büszkén kortyolhatod. E sorozat epizódjai egy-egy apró tudásmorzsával járulnak hozzá a hagyomány ápolásához.

Az Ilfreso Matuta kifejezés galota nyelven azt jelenti: frissítő tudás. Az eredeti galota hagyomány szerint a törzs tagjai reggelente híg feketekávét ittak fekete csészéből, amelyre arany betűkkel volt ráfestve a tulajdonos neve. Az ártó istenek ellen vívott harcot megelőző időkben nem új ismeretek megszerzését, hanem egy régi, lassan feledésbe merülő tudás felelevenítését, felfrissítését szolgálta a reggeli kávézás közben folytatott elmélyült eszmecsere. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a galoták sosem szerették munkával kezdeni a napot, annál szívesebben feledkeztek bele archív iratok böngészésébe.

A szokás legelőször Sicardia szigetének többi népét hódította meg. A kulturális hatás terjedését jól mutatja, hogy még a galoták esküdt ellenségei, a radzs népcsoport összes nemzetsége is átvette a szokást. Természetesen számos alkalommal átkeresztelték – hívták tekercsbontásnak, hajnali híradásnak vagy röviden hajnalhírnek, zaccművelődésnek stb. – , de ezek az új elnevezések végül mind kikoptak a közbeszédből. Térnyerése közben az Ilfreso Matuta persze átalakult – még a galoták között is viharos gyorsasággal terjedt mint új szokás. Talán ez sem véletlen, mert a kerámia legnagyobb mesterei, a radzs kézművesek révén elkezdődött az egyedi csészék kereskedelme. A kávéfogyasztók idővel mindennap új tekercset bontottak fel, hogy új tudásra tegyenek szert. Egyesek körében a matuta névre keresztelt göngyölegek népszerű csereeszközökké váltak, míg mások gyűjteni kezdték a fóliánsokat.

Az istenkirályok hatalomra kerülése után sokáig kellett várni az Ilfreso Matuta hódító útjára – éppúgy, mint a népek összefogására elnyomóik ellen. Egyes történészek szerint a két esemény nem pusztán egy időbe esett, hanem egyenesen az Ilfreso Matuta szülte meg az ellenállás eszméjét. Az istenkirályok ugyanis törvényeket hoztak, hogy megakadályozzák a halandók tudásszerzését. Papjaikon kívül más nem látogathatta a könyvtárakat, és az addig felépült iskolarendszert is porig rombolták. A súlyos intézkedések ellen eleinte senki nem mert szót emelni – a nehéz körülmények között élő népeket egyébként is lefoglalta a szakadatlan munka. Az ősöket ráadásul folyamatos csapások sújtották, így minden energiájukat a túlélésre kellett fordítaniuk.

Az, aki a viszontagságok mögöttes okaként az istenkirályokat hatalmon tartó ártó istenek alantas ténykedését nevezi meg, bizonyára nem sokat téved.

Amikor azonban Hannapur, Sicardia istenkirálya betiltotta a tudásszerzés utolsó formáját, az Ilfreso Matutát is, akkor kitört az első felkelés. Sicardia korábban ellenségeskedő népei összefogtak, és a meglepetés erejének köszönhetően Hannapurt menekülésre késztették. Az istenkirály persze hamar visszatért és kíméletlen bosszút állt, de addigra már mind a tíz királyságban futótűzként elterjedt a hír, és vele a szokás. Az istenkirályok üldözni kezdték a régi ismeretek felelevenítését célzó szertartás követőit, akik a legnagyobb titokban hódoltak reggeli rituáléjuknak, miközben az ellenállás esküjét mormolták. Az istenkirályok végül veszítettek, az Ilfreso Matuta pedig gyökeret vert Tízváros szigeteinek életében.

Hannapur bosszúja kíméletlen volt. A pusztulása hasonló.

Az Ilfreso Matuta az ellenállás és a dicsőség mellett idővel további jelentéseket nyert, amelyek köré aztán filozófiai iskolák épültek.

Hivera: a szabadság és az összefogás igéje. Akik ezt az iskolát követik, azok igyekeznek szövetségeseikkel közösen kávézni és egymást tanítani, közösen tanulni.

Meritra: a tudás, a világi hatalom és a fejlődés esszenciája. Hívei arról híresek, hogy mécseslánggal tartják hosszabb ideig forrón csészéjüket, ezzel meghosszabbítva a reggeli tanulás idejét.

Waggra: a harci felkészültség és éberség ökle. Rájuk jellemző módon a gruntok nem elsősorban a tekercsek ismeretanyagának, hanem a gyakorlásnak az erejében bíznak. Akik waggra módra kávéznak, azok két korty között harcos formagyakorlatokat végeznek, mindig valamilyen újítást gyakorolva.

Esselthrin: a művészeti alkotás és a szépség útja. A csészéjüket minden esetben saját kezűleg készítő selrinektől eredeztethető ágnak ma már mindenfelé megtalálhatók a követői. Az esselthrin csészék mind közül a legkimunkáltabbak, vagy éppenséggel a legamatőrebbek, hiszen azt a kávéfogyasztók maguk alkotják – kávézás közben is.

Talán később írok a kevésbé elterjedt filozófiai irányzatokról is, de addig is nyugodtan gondold tovább és találj ki saját motivációt a kávézással egybekötött ismeretszerzésre. Remélem, ezentúl másképpen fogsz a reggeli feketédért nyúlni. S még mielőtt felmerülne benned a kérdés: nem, nem gyártunk ilyen menő bögréket. De nagyon jó volna!