Skip to main content

Setétlélek – Hipnofrász az Alfa Elízium árkádban 004. fejezet

A KJK-ról röviden

Kaland–Játék–Kockázat. 

Megvan a nyolcvanas évek lapozgatós, kockadobálós könyveinek feelingje? Akkor elég öreg vagy ahhoz, hogy online is elszórakozz a Sygnum Code univerzumaiban játszódó fordulatos történetekkel! 

Azt sem tudod, mi fán terem a nyomtatott könyv, mert te világ életedben csak digitális felületeken olvastál? Akkor elég fiatal vagy ahhoz, hogy ezúttal ide kattintva tedd próbára magad! 

A történet hátteréről röviden

A Hipnolégió univerzum lakói a túlnépesedés és a kifogyófélben lévő erőforrások jelentette gondokat igen sajátosan oldották meg: nemes egyszerűséggel búcsút intettek a köznapi értelemben vett valóságnak. Helyette speciális gépekhez kötötték magukat, kidolgozták, miképpen lehet úgy stimulálni az agyat, hogy a legkomplexebb illúziók se szenvedjenek csorbát, és a tökéletes digitális szimulációk világába menekültek.

Az árkádoknak keresztelt kiberjátszóterekben minden olcsó, és természetesen a kegyetlen realitások szabályai sem kötik a hipnotáknak nevezett lakókat. Egyedül a fantázia szab határt annak, hogy ki milyen kikapcsolódást választ. Egy lézerfegyverekkel megvívott, első világháborús csata éppúgy belefér, mint egy, a Nap felszínén rendezett táncverseny vagy egy luxus borkóstoló, aminek záróakkordjaként méregdrága különlegességekben fürdik meg az ember.

Ráadásul a technika vívmányainak hála, a fizikai test sem károsodik a tétlenül töltött évek alatt – táplálásáról, egészségéről és higiéniájáról gépek hada gondoskodik. Ám még a legmerészebb álmokat életre keltő árkádokban is előfordulnak néha hibák. Ilyenkor a Hipnolégió magasan képzett szakemberei lépnek közbe, akik azon ügyködnek, hogy megelőzzék a katasztrófákat és fenntartsák a rendet – de még ők sem lehetnek ott egyszerre mindenhol.

004. fejezet: Térdre imához

  1.  

Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve térdre vetődsz. Aztán imára kulcsolod a kezed, és hangosan sírva-ríva esdekelni kezdesz: 

– Ó, magiszterek magisztere, fogadd hitvány személyemet is szolgáid közé! Leghűbb harcosod leszek! – hajlongsz, és bízol benne, hogy nem ezek lesznek az utolsó szavaid.

Az aggastyán meglepődik, majd sátáni vigyorra húzza fogatlan száját.

– Ímhol a sötétség diadala! Jer közelébb, fénynek büszke harcosa, s nyerd el jutalmad!

Még a szobanövényeidnek is egyértelmű lenne, hogy át akar verni, annyira ripacskodik. Ha az árkádkoreográfusok egy kicsit is jobban odafigyeltek volna arra, hogy az egyetlen, nem csak hörgő-morgó hangokat hallató karakter nagyobb átéléssel adja elő a szövegeit, mint egy nagycsoportos óvodás, talán beveszed a meséjét, de így?