Skip to main content
hello , ez itt a béta-teszt fázis

Setétlélek – Hipnofrász az Alfa Elízium árkádban 007. fejezet

A KJK-ról röviden

Kaland–Játék–Kockázat. 

Megvan a nyolcvanas évek lapozgatós, kockadobálós könyveinek feelingje? Akkor elég öreg vagy ahhoz, hogy online is elszórakozz a Sygnum Code univerzumaiban játszódó fordulatos történetekkel! 

Azt sem tudod, mi fán terem a nyomtatott könyv, mert te világ életedben csak digitális felületeken olvastál? Akkor elég fiatal vagy ahhoz, hogy ezúttal ide kattintva tedd próbára magad! 

A történet hátteréről röviden

A Hipnolégió univerzum lakói a túlnépesedés és a kifogyófélben lévő erőforrások jelentette gondokat igen sajátosan oldották meg: nemes egyszerűséggel búcsút intettek a köznapi értelemben vett valóságnak. Helyette speciális gépekhez kötötték magukat, kidolgozták, miképpen lehet úgy stimulálni az agyat, hogy a legkomplexebb illúziók se szenvedjenek csorbát, és a tökéletes digitális szimulációk világába menekültek.

Az árkádoknak keresztelt kiberjátszóterekben minden olcsó, és természetesen a kegyetlen realitások szabályai sem kötik a hipnotáknak nevezett lakókat. Egyedül a fantázia szab határt annak, hogy ki milyen kikapcsolódást választ. Egy lézerfegyverekkel megvívott, első világháborús csata éppúgy belefér, mint egy, a Nap felszínén rendezett táncverseny vagy egy luxus borkóstoló, aminek záróakkordjaként méregdrága különlegességekben fürdik meg az ember.

Ráadásul a technika vívmányainak hála, a fizikai test sem károsodik a tétlenül töltött évek alatt – táplálásáról, egészségéről és higiéniájáról gépek hada gondoskodik. Ám még a legmerészebb álmokat életre keltő árkádokban is előfordulnak néha hibák. Ilyenkor a Hipnolégió magasan képzett szakemberei lépnek közbe, akik azon ügyködnek, hogy megelőzzék a katasztrófákat és fenntartsák a rendet – de még ők sem lehetnek ott egyszerre mindenhol.

007. fejezet: Ugri-bugri, oder langsam spazieren?

  1.  

Gyerekkorodban az egyik, a prehipnotikus társadalomról szóló történelemórán a tanár bemutatott egy lapozgatós játékkönyvet. Megmosolyogtató volt az egész. Minden érzékre tökéletes hitelességgel ható, ténylegesen interaktív kaland helyett korlátozott döntési lehetőségek, és teljesen logikátlan csavarok jellemezték ezt a rég letűnt műfajt. Ha leültél egy asztalhoz, kiderült, hogy emberevő szörny, ha ittál egy patak vizéből, arról kisült, hogy kénsav, és hasonló hülyeségek. Ez a hirtelen bevillanó emlék döbbent rá, hogy egy jobbra-balra cikázó, pusztító varázslövedék elől alighanem függőlegesen kell kitérni. Nagyot ugrasz, és nem is csalódsz: a jókora energiabomba leviszi ugyan a cipőd sarkát, de utána nekicsapódik a kazamata másik végében lévő falnak, és nyom nélkül elenyészik.

– Ha! Hitvány kutya! Irhád nem mentheted, még ma kárhozott légióm csontvázharcosa leszel! – köpi feléd ellenfeled. Nem kérdéses, hogy újra varázsolni fog.

Mivel a hipnokonverter minden ingert képes tökéletesen leképezni, és te határozottan nem akarod átélni, milyen is az, amikor lefoszlik a hús a csontjaidról, nem totojázhatsz. A bújócskának már semmi értelme – támadnod kell!