Skip to main content
hello , ez itt a béta-teszt fázis
Védett Szavak rovat
Zsoldosok kínpadon sorozat #007 epizód

Majdnem zseni, de zseniális – Interjú Liktor János ‘Luc’ informatikussal

Milyen az már, ha valaki egyszerre képes emberfeletti feladatot megoldani és hétköznapi problémában elhasalni?

további epizódok

egyéb epizódok


Saját kezűleg épített gitárt különféle „összekannibalizált” alkatrészekből. Többször is teljesítette a Spartan Sprintet, és ha úgy adódik, szívbaj nélkül lecsúszik a hegyoldalon egy Škoda motorháztetőn. Ő Liktor János, a Sygnum Code sajátos humorú informatikusa és fejlesztője.

Hogyan találtál rá a Sygnum Code-os álláslehetőségre?

A lehetőség talált rám. Norbival csillió éve ismerjük egymást, és egyszerűen belesodródtam a Sygnumba.

Mik a feladataid a csapatban?

Web, rendszergazdulás, ötletelés. Szinte bármilyen feladat, ami jön.

Mi vonzott téged ebben a pozícióban?

Úgy érted, hogy benne vagyok ebben a pozícióban, és milyen vonzás hatott rám, ami már nem hat? Ennek a kérdésnek nem sok értelme van…

Köszi. Úgy értem, mi tetszett meg ebben a lehetőségben?

Siker, pénz, csillogás! Mi más? Nyilván az tetszik ebben, hogy valami nagy valami része lehetek, méghozzá olyan valami része, ami érdekel is.

Ha eltölthetnél egy hetet valamelyik Sygnum Code univerzumban, melyiket választanád és miért?

Egy hét alatt ezer baj érhet. Mi a biztosíték rá, hogy épségben visszatérek? Én inkább innen figyelem a fejleményeket. Arról nem is szólva, hogy minden ilyen varázslatos lehetőség mögött szinte kivétel nélkül van valami olyan deal, ami elsőre nem látszik, utólag viszont halálos következményei lehetnek.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi eredményeidből?

Elsőre azt mondanám, hogy olyan dolgokat tudok megjavítani, amiket előzőleg egyáltalán nem ismertem. De mivel egy csomó olyan dolgot meg képes vagyok elrontani, amit már ismerek, inkább nem fényezném magam túlzottan.

Hogyan találnak rád az ismeretlen, szerelésre váró tárgyak?

Alapvetően így:

– Meg lehet ezt vajon javítani?

– Mi van, ha nem? Kidobod?

– Igen!

– OK, akkor szedjük szét!

Milyen kötődésed van a fikciós műfajokhoz és a szerepjátékhoz?

A fikciós műfajhoz főleg elolvasott könyvek tömege köt, illetve pár mozifilm. Most, hogy így belegondolok, a filmek között sokkal több volt a gagyi, mint a könyvek között. Vajon tényleg így volt, vagy csak bennem csapódott le így? A könyv biztosabb platform, mint a film. Úgy értem, hogy például könyvben sosem jutott eszembe azon gondolkozni, hogy egy AK-ból leadott sorozat lövedékei, amik bontják a betont, de nem mennek át a felborított dohányzóasztalon, hogyan tudják egyáltalán elhagyni a filmezéshez használt fegyver szűkítővel ellátott csövét. Azért nem, mert hülyeség. A filmekben sem szeretnék ilyet elképzelni, csakhogy ott meg odatolják a képembe.

Ha létezne kvantumkondenzátor, Luc tutira szétszedné és összerakná – vagy majdnem…

A játékhoz pedig az köt, hogy a korai években sokat játszottunk. Volt, hogy egy egész hétvégére bevettük magunkat hozzánk játszani. Olyan jól sikerült, hogy még a híresen komoly éjszakázási szokásokkal felvértezett embereket is sikerült rávenni, hogy szombat reggel hatkor ébredjenek fel, hogy elérjék a buszt, amivel csak azért utaztak, hogy kockákat dobáljanak és röhögjenek, amikor hatost dobnak.

Amikor épp nem dolgozol, milyen elfoglaltságokkal töltődsz fel szívesen?

Alszom. Persze van más is munka után, de az nem tölt fel, hanem tovább fáraszt…

Egy online oktatáson, amit a csapatnak tartottál, feltűnt a háttérben néhány gitár, és ha jól emlékszem, említetted, hogy az egyiket te készítetted. Valóban? Tanultál valahol hangszerkészítést, vagy autodidakta módon sajátítottad el?

Persze, hogy valóban. Úgy „kannibalizáltam össze” az alkatrészeket. Igazi nemzetközi gitár, van benne mexikói fa, kínai elektronika és magyar diópác. Nem tanultam hangszerkészítést. Ha tanultam volna, bizonyára nem ilyet készítek, hanem valami egyedit. És a pickguardot sem rontottam volna el. Abból például újat kell vágnom.

Játszol valamilyen együttesben? Ha igen, milyen stílusban? Vannak fellépéseitek?

Úgy őszintén, fogalmam nincs. Van egy együttes, de ahányan vagyunk, annyifelé lakunk – a legextrémebb ebből Kanada. Online szoktuk összerakni a dolgainkat, de ezzel nem szívesen sokkolok senkit sem.

Mi volt az eddigi legőrültebb vagy legkreatívabb terved? Megvalósítottad?

Lecsúszni egy hegyoldalon egy Škoda motorháztetőn. Sikerült, mert túléltem. Egyszer kipróbáltam a Spártai Sprintet. Az szintén sikerült, és utána többször is. A kreatív szóval viszont bajban vagyok, mert rengeteg semmittevő használja magára a kreatív szót, és már kétségeim vannak afelől, hogy ki hogyan érti. Kicsit olyan „meztelen a király” dolog ez.

Hogyan került a Škoda motorháztető a hegytetőre? Melyik hegy volt a szerencsés?

Gondolom, odavitte valaki. A tél is adott volt. Hegy is volt. Innen összekötni a dolgot már pillanatok műve volt. Utólag sem tudom eldönteni, hogy a csúszás hangja, vagy a repüléskor hirtelen beálló csend volt a rémisztőbb. Ha írásba kellene adnom, hogy melyik hegy volt, akkor már csak domb. Tényleg fontos, hogy melyik volt?

Vajon mennyire lehet rémisztő a repüléskor hirtelen beálló csend?

Melyik sci-fi-, fantasykönyvek, -filmek tartoznak a kedvenceid közé?

Természetesen Az elveszett játékszer a kedvencem. Hosszú lenne a lista, inkább nem is sorolom, és ha sorolnám is, biztosan kihagynám több kedvencemet.

Melyik Sygnum Code-univerzumról olvastál a legszívesebben, és miért?

A Gangini, az Időtaxi és a Modern Istenek univerzumok tetszenek leginkább. Nem fogok hajánál fogva előrángatott indoklással előállni, egyszerűen tetszenek és kész. Simán el tudok képzelni ezekből játékot vagy filmet.

Legyen így! Köszönöm az interjút!